DEMOX.GAMMA

Pár per­cen belül nyí­lik a kiál­lí­tá­sunk a Mis­si­o­nArt mis­kolci galé­ri­á­já­ban, kurá­tora Fekete Vik­tó­ria, a Mis­si­o­nArt mun­ka­társa, és ugyanő nyitja is meg.

Bor­sos János — a Szent­há­rom­ság­ról készí­tett lézer­ágyút. [link]
Kovács Alida — Borsos-Lőrinc Lil­lá­val a művé­szeti mun­ka­te­rá­piát fotózta, vagyis a klasszik “az is munka-e, ami nem favágás/szalag mel­letti gör­nye­dés?” buta­sá­gá­nak kér­dés­kö­rébe döföl. Ezt már a Fia­tal Művé­szek Stú­di­ó­já­ban is fesze­get­ték, akko­ri­ból való a “Lel­ki­is­me­re­tünk meg­nyug­ta­tá­sára” című vide­ó­juk, ami a 2008-as stú­dió­béli kiál­lí­tá­suk címe is volt, ezt itt is bemu­tat­ják. Hát, bizon’. Szem­be­nézni a bizo­nyí­tási kény­sze­re­ink démo­na­i­val, be nehéz. :)
Én meg az ilyen és ehhez hasonló/ettől külön­böző szem­be­né­zé­sek feletti elmél­ke­dé­seim során váz­la­tolt “szörny­po­fáim” raj­zait állí­tot­tam ki, egy papír­hen­ger bel­se­jébe app­li­kálva, amely hen­ger az ember fejét jel­ké­pezi. Innen is az alko­tás címe: “Odabe’ látod a szörny­po­fá­kat”. Ez pedig a műhöz mel­lé­kelt szö­veg, a galé­ria faláról:

“Odabe’ látod a szörny­po­fá­kat”

Árnyék vetül az elme ernyő­jére. Az emberi agy, amely szá­mára a leg­alap­vetőbb nyelv az “ant­ro­po­mor­fi­zá­lás”, az elme kép­ze­teit az emberi karak­terre mint őstí­pusra vetíti. A sze­mé­lyi­ség fejlő­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san, képei előbb-utóbb tör­vény­szerűen meg­ha­lad­ják az absz­trak­ci­ó­kat. És erről szól ez a cím is: odabe’, a fejed­ben látod a szörny­po­fá­kat. Az elemi fogal­mak­tól a bonyo­lul­tabb, össze­tett min­tá­za­to­kig — az ember emlé­kei, tet­tei, kép­ze­tei mind-mind képe­sek szörny­pofa for­má­ját ölteni. Kis­hon­thy Zsolt kér­dezte, miköz­ben ins­tal­lál­tam a raj­zo­kat, hogy ezek­kel vajon álmodom-e, vagy ébren­léti álla­pot­ban látom őket. Nos, az álma­im­ban sze­replő ször­nye­te­ge­ket nem tudom leáb­rá­zolni. Nem is aka­rom. Eze­ket időről-időre amo­lyan jegy­zet­ként fir­kál­tam fel az elmúlt pár évben. Jó volt túl­lenni azo­kon az álla­po­to­kon, ami­ket össze­fog­lal­tak ezek a képecs­kék. Nem ‘pont’ eze­ket lát­tam — csak a leraj­zo­lás is alap­vető sza­bá­lyok sze­rint műkö­dik, tipi­zált arcok — jelek — for­mái jelent­kez­nek kezünk nyo­mán. Nem ezek a “démo­nok”: ezek a raj­zok, ame­lyek lelep­le­zik a démo­ni­kus­sá­got (vagy min­den­esetre a démo­ni­kus­ság irá­nyát és lehető­sé­gét). Az egész­sé­ges for­mák­ból kiha­ra­pott hiá­nyo­kat, az össze­fir­kált tisz­ta­sá­got. Amennyi­ben érte­lem­mel és jó cél­lal páro­sít­juk őket, adott eset­ben hatá­so­sak lehet­nek a pszi­ché önis­me­re­té­nek elő­re­ha­la­dá­sá­ban, illetve gyó­gyu­lá­sá­ban is. (Erről sok további infor­má­ciót sze­rez­he­tünk pél­dául a pszi­cho­ló­gia köre­iből is, de más isme­re­tek gyűj­te­mé­nye­iből szin­tén.) Ha ellen­ben sze­mé­lyi­sé­günk elé pél­dá­nak állít­juk őket: elgyön a skizó. Tudom miről beszé­lek. ‘Odabe lát­tam a szörny­po­fá­kat’. Így együtt néze­getve őket már valami olyas­mi­nek tűn­nek szá­momra, ami jobb, hogy kívül van, és meg­vi­lá­gítja a fény. Per­sze nap mint nap érnek olyan hatá­sok, akár vizu­á­lis, akár más­mi­lyen érzék­szervi, érzéki tapasz­ta­lat útján, ame­lyek­kel kal­ku­lál az agyam, és ennek nyo­mán látok (jól­is­mert) úja­kat. Ilyen­kor jobb fohász­kodni, hogy meg­ért­sem, mit mutat­nak az intő jelek, a neu­ro­nok teré­ben fel­vil­lanó zavart min­tá­za­tok. Aztán fehérre söpörni a vász­nat, hadd jöj­jön valami új és élő.

Addig viszont jó tudni. Már csak a tények végett is. Az esz­té­tika meg? Hm. Arról majd talán később, most túl absz­trakt volna. :)

.page.

[A boxo­lós szörny­po­fát Vere­bics Ágnes raj­zolta]

* * *

- egyéb­ként Kis­hon­thy Zsolt, aki Jurecskó Lász­ló­val együtt vezeti a Mis­si­o­nArt Galé­riát, egy érde­kes cik­ket jegyez négy mis­kolci szár­ma­zású festő 2007-es közös kiál­lí­tá­sá­ról. Ennek szo­cio­grá­fiai igényű beve­zető­jé­ben a mis­kolci (képző)művészeti közeg múlt­ját és jele­nét is vázolja. Az írás a Bal­kon folyó­irat hon­lap­ján olvas­ható: Kis­hon­thy Zsolt: Szü­le­tési helye Miskolc

Alida totál kidőlt, el sem jutott a meg­nyi­tóra, mi hár­man meg a nátha külön­böző stá­di­u­ma­i­tól meg­sze­lídűlve tes­tünk folyé­kony hal­ma­za­i­nak búvár­ha­rang­ja­i­ban üdvö­zöl­tük a kiál­lí­tásra láto­gató helyi bará­ta­in­kat, és a kul­tú­ra­fo­gyasztó nagy­ér­deműt — képek a kiál­lí­tás­ról (Fekete Róbert, Janó, Lilla):

Tagged: .page. szöveg, .page.-text, 2010, Borsos János, galéria, kiállítás, Kovács Alida, Lőrinc Lilla, Miskolc, MissionArt, művészet, rajzok, szörnypofák

§ 2 Responses to “Odabe’ látod a szörnypofákat”

• MÁté Olga szerint:

  2010. február 17. szerda - 09:28

  Gra­tu­lá­lok.

  A lézer­ágyú zse­ni­á­lis, szel­le­mes és mulat­sá­gos — rend­kí­vül fog­asz­tó­ba­rátra sikerült.

  Ger­gely a lel­ki­vi­lá­god tri­vi­á­lis, szo­ci­á­li­sabb külső kive­tü­lé­sét egé­szen komálom.

  Mis­kolc — no az meg messze van.

  csöcs

  Olgi

  Válasz
• .page. szerint:

  2010. február 17. szerda - 18:03

  .Te, Olga: nem is tudod, milyen fel­sza­ba­dító ezt hal­la­nom, hogy egy­szerű vagyok! Maxi­mum­res­pect! xDDD
  Biz­tos valaki meg­ijesz­tett (éppen), hogy ennél anti­szo­ci­á­li­sabb külső képe maradt ben­ned — de azért: jaj! — a fotók inkább szé­pí­te­nek a maguk sem­le­ges hatá­sá­val, ezek is — a “szo­ci­á­li­sabb” kive­tü­lésbe a megfázás-állapot vissza­fo­gott­sá­gát is szá­mít­suk. :P

  A kiál­lí­tás­nak meg vége mos­tan már, de örü­lök, h azért itt bete­kin­tet­tél!
  (Ja, a st.3ság való­ban fog­asz­tó­ba­rátra sike­rült, Janó is biz­tos örül a dicsérő kritikádnak! :))

  Válasz

§ Leave a Reply

Kattintás a válasz elvetéséhez

Name (required)

Mail (will not be published) (required)

Website