.2013/[…]

CENTIZÉS

CENTIZÉS a FaceBookon, klikk!

ICA ICA HUNGARICA

[HUNGARICA — Knoll Galéria, Bécs, 2012. június 20-július 31. Benne: The Corporation: Asztal]

Szóval van ez a hülyés­ke­dés, ami sze­rint “a művé­szet az valami más”, nem is iga­zán tar­to­zik hoz­zánk, meg mi se hozzá. Vagy neki. Ez a “művé­szet” (~tetsző­le­ge­sen “ellen­sé­ges” szel­lemi érték) valami “egyéb, ami ter­mé­sze­té­nél fogva gya­nús”, talán ‘régeb­ben’ volt valami értelme vagy haszna, ami­kor a roman­ti­ku­san foly­do­gáló vízek áttetszőek vol­tak, a tájak idil­liek és az ég meg kék, mint a fest­mé­nye­ken annak rendje és módja. Ha már “muszáj”, hát valami kel­lék a művé­szet az IKEA-kisisten oltá­rán, nagy, nyo­mott min­tás füg­göny és pár­na­hu­zat — vagy egy-két köz­téri stuff meg­szo­bo­rá­sá­hoz saj­nos elen­ged­he­tet­len kézügyesség/szélben szálló búbá­na­tos, nőhangú nép­dal­fosz­lány. A szo­bor­nak, ame­lyet az ideo­ló­gi­a­liag zavaró iden­ti­tás­sal élő művész keze ügyes­ke­dik össze, per­sze azért jobb, ha van feje, keze, lába meg kalapja — szó­val valami fel­is­mer­hető alak, mond­juk egy Hortymiklós, eset­leg kamé­leon a hősi osz­lopfőn, a nép­da­los lány meg job­ban teszi, ha térd­fö­lött kezdi csak piros­fe­hér­zöldbe tekerni magát a csár­dás­hoz kán­kán­hoz. Esetleg “ha ez az értel­mi­ségi masz­tur­bá­ció a művé­szet, akkor én abból nem kérek!” — mit is akar­nak ezek a művész­kék, sérült s torz lel­kük lerá­gott csont­vá­zá­nak iPhon­nal leka­pott képe­i­vel. És amit “ezek” művel­nek, nem más, mint egy újabb (min­díg éppen) apropó, hogy végig­ver­jünk az “ingyen­élő­kön”, a kéret­le­nül bele­du­má­ló­kon, és men­jél el dol­gozzá’ inkább, ne fárassz ebbe’ a hőgu­tába’. Vagy letö­röm a kezed, hátadba is állí­tom, ha össze­fir­ká­lod az utcán­kat (Orbánviktor mosoly­gós orcája mégis itt-ott ránk ragyog Budapest bér­há­za­i­nak falain, sten­cil­lel fújva). Ejj, a magá­ról mit sem tudó, avagy önma­gá­val _maradéktalanul_ elé­ge­dett, és e miatt is arro­gáns, gőgös, fenn­hé­jázó, bunkó hülyés­ke­dés Nagyon Magyar. Magyarország elhü­lyült arca ez, ahol az “átgá­zo­lás és a leuga­tás művé­szete” kamion­ról leesett, sör­rel töl­tött műa­nyag faszok­ból és noki­ás­do­bo­zok­ból esz­ká­bált tró­nu­sán völgyhíd-elemekből és Tescós-zacskókból, okosba’ inté­zett pályá­zati dol­go­za­tok­ból for­mált, disz­nó­fejű nagyúr monu­ment­je­ként ter­pesz­ke­dik. Vállán átvetve “% AKCIÓ! % AKCIÓ! %”-sor­min­tájú tóga, jobb kezé­ben (amellyel alattomos-büszkén magá­hoz nyúl — vagy mások­hoz) az a bizo­nyos klasszi­kus, két­ser­penyős mér­leg. Egyik ser­penyő­ben filo­zó­fu­so­kat és egyéb hasonszőrű boga­ra­kat rovás­írás­ból hegesz­tett dár­dá­val ledöfő Szentgyörgy, másik­ban csi­nos, har­ci­gyász­lo­bo­góba cso­ma­golt két­ton­nás nagymagyarország-matrica. Balkezébe’ meg? Na mi más, mint kom­bájn alakú, haj­lék­ta­la­no­kat és kuká­zó­kat — meg úgy álta­lá­ban mind­nyá­jun­kat — sújtó tör­vé­nyek salá­tája (parlagfűszár-zuzalékból készült papírra nyom­tatva) és gőz­ka­la­pács veres­csil­la­gos árva­lány­haj­jal titokzatos-ügynökösen össze­gyó­gyítva. Ja, a szem! Az hazug szeme bizony mara­dék uniós pénz­ből gyár­tott autó­pá­lya­szel­vénybe olvadt egyen-szűzmáriaszobrokkal van födözve. (Haj & Smink: való­sá­gos fos­vány­te­le­ví­ziós udvari gyártmány.)

Szíve sose volt. Agya helyén halál. Continue rea­ding…

.… .

Techno Zsinat * Ápr. 23.

Ápri­lis 23–án, szom­ba­ton 20.00 óra­kor a Műcsarnokban indul a TECHNO ZSINAT!

[Az est főbb stí­lus­ele­mei: mini­mal, glitch, techno, indust­rial, hard­core, psy. ]

500 Ft

A  hely­szín befo­ga­dó­ké­pes­sége 300 fő, been­ge­dés: 19.30-tól!