Egyszerű Többség — kiállításterv 2011

The Corporation: Úrhajó
Csoportunk (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) a Műcsarnok jelen kiál­lí­tá­sára az épü­let temp­lommá ala­kí­tá­sát tervezi.
Természetesen ennek a temp­lom­nak a lényege maga a gon­do­lat, ami annak szá­mára hor­doz jelen­tést és érté­ket, aki ezt elfo­gadja és tovább­gon­dolja. Abból az egy­szerű elkép­ze­lésből indu­lunk ki, hogy a képzőmű­vé­szet alap­vetően talán még­sem deszak­ra­li­zá­ló­dott, illetve nem kell fel­tét­le­nül kivonni belőle a szak­ra­li­tást, hiszen a művé­szet képes fel­tenni sokak szá­mára olyan kér­dé­se­ket, amik a közös­sé­get és vele együtt a kul­tú­rát vala­mi­féle helyes irányba fej­leszt­he­tik. A temp­lo­mon kívül a gyü­le­ke­zet bár­hol lehet, ahol kiala­kul az a szel­lemi közeg, ami­ben fel­tevőd­nek olyan kér­dé­sek, amik men­tén az ember jó irányba sod­ró­dik, magá­nak iden­ti­tást, célo­kat és leg­fon­to­sabb­ként: bará­to­kat talál. Koncepciónk a tér egy­sé­gé­nek meg­tar­tá­sán alap­szik, úgy, hogy a többi cso­port mun­ká­ját fel­té­tel nél­kül elfo­gad­juk mivel azt gon­dol­juk, hogy a közös és egy­más mellé ren­delt munka, a lét­re­jövő pár­be­széd egy ilyen kri­ti­kai és sok­színű közös­ségi egy­séggé szer­ve­sül. Ez a jel­zés­szerű temp­lom, a Műcsarnokban dol­gozó cso­por­tok­kal együtt meg­al­kotja a The Corporation elkép­ze­lé­sét és kibő­víti a kiál­lí­tás értel­me­zé­sé­nek lehetőségeit.
A „temp­lo­mo­sí­tás” során — amel­lett, hogy az apszist, azaz a „szen­télyt” keletre tájol­nánk — a Műcsarnok tere­i­nek meg­fe­lelő pont­jain a temp­lo­mok fon­tos és tipi­kus tár­gyi tar­to­zé­ka­i­nak átira­tát ins­tal­lál­nánk, mint pl.: szen­telt­víz­tartó, gyón­ta­tó­szék, szó­szék, orgona, oltár, per­sely, stá­ciók (ez utóbbi csak szá­mok­kal jelezve). Ezeket a mun­ká­kat a Műcsarnok rak­tá­rá­ban talál­ható hasz­nált anya­gok újra­fel­hasz­ná­lá­sá­val sze­ret­nénk lét­re­hozni: régi moli­nók, szó­ró­la­pok, cso­ma­go­ló­anya­gok, alu­mí­nium ele­mek, faanya­gok, posz­ta­men­sek stb… Az alko­tá­so­katt úgy helyez­nénk el a külön­böző terek­ben, hogy az ott működő többi cso­por­tot ne zavarja, sőt akár még hasz­nál­hat­ják is azo­kat, aho­gyan mi is tesszük, mivel a kiál­lí­tás idő­tar­tama alatt több ese­ménnyel, akci­ó­val készülünk.
Műveink for­mai kiala­kí­tá­sá­nál olyan motí­vu­mok­hoz nyú­lunk, ame­lyek mind a pro­fán, mind a szak­rá­lis világ­kép­ben jelen van­nak. Foglalkoztat ben­nün­ket pl. a temp­lom­tor­nyok és az űrra­ké­ták for­mai hason­ló­sága, műkö­dés­beli áthal­lá­suk (a lélek ill. a test utaz­ta­tása az ember jelen­legi kor­lá­tain túli világba), vagy hogy meg­ta­lál­juk a kap­cso­la­tot a jelen­kori tech­ni­ci­zá­ló­dott világ, és a tra­dí­ci­o­ná­lis között. A kiál­lí­tásra készülő mun­ká­ink­ban hidat sze­ret­nénk képezni ezen dimen­ziók között, a közös pon­to­kat meg­ta­lálva, ahol egy­mást erősíthetik.
Vizsgálatunk tár­gya a fent leírt for­ma­vi­lá­go­kon keresz­tül maga az ember, aki a titok­za­tos lélek temp­loma — azaz „űrha­jója”, s mint olyan, a Föld boly­gó­val együtt kering a Nap körül a világűr­ben 30 km/s-os sebességgel.
Ezen ember kife­jező­dé­sére, egy­ben meg­szó­lí­tá­sára idő­sza­ko­san meg­töl­te­nénk az álta­lunk fel­ál­lí­tott for­ma­rend­szert. Ahogy ins­tal­lá­ci­ó­ink temp­lomi tar­to­zé­kok átira­tai, úgy akci­ó­ink a temp­lomi litur­giák, rítu­sok, vagy hagyo­má­nyok, tör­té­ne­tek para­frá­zi­sa­i­ként értel­mez­hetők: gyóntatás/gyónás, ige­hir­de­tés, egyéb temp­lomi szol­gá­la­tok, stb…
Koncepciónk fon­tos része­ként ápri­lis 23-ára egy egész estés technoparty-t ter­ve­zünk, ami a zenén keresz­tüli szel­lemi tar­ta­lom meg­je­le­ní­té­sé­nek rítusa lenne. Az esten elekt­ro­ni­kus zenei előa­dók live-act-jei han­goz­ná­nak el, ami­hez fény– és videó ins­tal­lá­ciók és egyéb performance-ok társulnának.


››››››››››››››››››‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹


A The Corporation kuta­tási irá­nyát nem sok­kal a cso­por­tunk 2000 évi meg­ala­ku­lá­sát követően külön­böző szel­lemi kér­dé­sek és hatá­sok, majd a tagok keresz­tény/keresz­tyén iden­ti­tása kezdte for­málni. Ezt a kul­tu­rá­lis, val­lási örök­sé­get tekint­jük iga­zo­dási pont­nak saját alko­tó­mun­kánk­ban is, ami­hez bár egyénenként különző viszony fűz min­ket, és nem is kizá­ró­la­gos for­rá­sunk, mégis, közös mun­ká­ink során ez az attitűd felerő­södve for­málja közös nyel­vünk, ter­ve­ink irányát.
.

Copyright © 2000–2015. All right! Reserved.

RSS Feed. A lap a the Corporation tulajdonában áll.