Egyszerű Többség — kiállításterv 2011

The Corporation: Úrhajó
Csoportunk (Borsos János, Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor) a Műcsarnok jelen kiál­lí­tá­sá­ra az épü­let temp­lom­má ala­kí­tá­sát ter­ve­zi.
Természetesen ennek a temp­lom­nak a lénye­ge maga a gon­do­lat, ami annak szá­má­ra hor­doz jelen­tést és érté­ket, aki ezt elfo­gad­ja és tovább­gon­dol­ja. Abból az egy­sze­rű elkép­ze­lés­ből indu­lunk ki, hogy a kép­ző­mű­vé­szet alap­ve­tő­en talán még­sem deszak­ra­li­zá­ló­dott, illet­ve nem kell fel­tét­le­nül kivon­ni belő­le a szak­ra­li­tást, hiszen a művé­szet képes fel­ten­ni sokak szá­má­ra olyan kér­dé­se­ket, amik a közös­sé­get és vele együtt a kul­tú­rát vala­mi­fé­le helyes irány­ba fej­leszt­he­tik. A temp­lo­mon kívül a gyü­le­ke­zet bár­hol lehet, ahol kiala­kul az a szel­le­mi közeg, ami­ben fel­te­vőd­nek olyan kér­dé­sek, amik men­tén az ember jó irány­ba sod­ró­dik, magá­nak iden­ti­tást, célo­kat és leg­fon­to­sabb­ként: bará­to­kat talál. Koncepciónk a tér egy­sé­gé­nek meg­tar­tá­sán alap­szik, úgy, hogy a töb­bi cso­port mun­ká­ját fel­té­tel nél­kül elfo­gad­juk mivel azt gon­dol­juk, hogy a közös és egy­más mel­lé ren­delt mun­ka, a lét­re­jö­vő pár­be­széd egy ilyen kri­ti­kai és sok­szí­nű közös­sé­gi egy­ség­gé szer­ve­sül. Ez a jel­zés­sze­rű temp­lom, a Műcsarnokban dol­go­zó cso­por­tok­kal együtt meg­al­kot­ja a The Corporation elkép­ze­lé­sét és kibő­ví­ti a kiál­lí­tás értel­me­zé­sé­nek lehe­tő­sé­ge­it.
A „temp­lo­mo­sí­tás” során — amel­lett, hogy az apszist, azaz a „szen­télyt” kelet­re tájol­nánk — a Műcsarnok tere­i­nek meg­fe­le­lő pont­ja­in a temp­lo­mok fon­tos és tipi­kus tár­gyi tar­to­zé­ka­i­nak átira­tát ins­tal­lál­nánk, mint pl.: szen­telt­víz­tar­tó, gyón­ta­tó­szék, szó­szék, orgo­na, oltár, per­sely, stá­ci­ók (ez utób­bi csak szá­mok­kal jelez­ve). Ezeket a mun­ká­kat a Műcsarnok rak­tá­rá­ban talál­ha­tó hasz­nált anya­gok újra­fel­hasz­ná­lá­sá­val sze­ret­nénk lét­re­hoz­ni: régi moli­nók, szó­ró­la­pok, cso­ma­go­ló­anya­gok, alu­mí­ni­um ele­mek, faanya­gok, posz­ta­men­sek stb… Az alko­tá­sok­att úgy helyez­nénk el a külön­bö­ző terek­ben, hogy az ott műkö­dő töb­bi cso­por­tot ne zavar­ja, sőt akár még hasz­nál­hat­ják is azo­kat, aho­gyan mi is tesszük, mivel a kiál­lí­tás idő­tar­ta­ma alatt több ese­ménnyel, akci­ó­val készü­lünk.
Műveink for­mai kiala­kí­tá­sá­nál olyan motí­vu­mok­hoz nyú­lunk, ame­lyek mind a pro­fán, mind a szak­rá­lis világ­kép­ben jelen van­nak. Foglalkoztat ben­nün­ket pl. a temp­lom­tor­nyok és az űrra­ké­ták for­mai hason­ló­sá­ga, műkö­dés­be­li áthal­lá­suk (a lélek ill. a test utaz­ta­tá­sa az ember jelen­le­gi kor­lá­ta­in túli világ­ba), vagy hogy meg­ta­lál­juk a kap­cso­la­tot a jelen­ko­ri tech­ni­ci­zá­ló­dott világ, és a tra­dí­ci­o­ná­lis között. A kiál­lí­tás­ra készü­lő mun­ká­ink­ban hidat sze­ret­nénk képez­ni ezen dimen­zi­ók között, a közös pon­to­kat meg­ta­lál­va, ahol egy­mást erő­sít­he­tik.
Vizsgálatunk tár­gya a fent leírt for­ma­vi­lá­go­kon keresz­tül maga az ember, aki a titok­za­tos lélek temp­lo­ma — azaz „űrha­jó­ja”, s mint olyan, a Föld boly­gó­val együtt kering a Nap körül a világ­űr­ben 30 km/s‑os sebes­ség­gel.
Ezen ember kife­je­ző­dé­sé­re, egy­ben meg­szó­lí­tá­sá­ra idő­sza­ko­san meg­töl­te­nénk az álta­lunk fel­ál­lí­tott for­ma­rend­szert. Ahogy ins­tal­lá­ci­ó­ink temp­lo­mi tar­to­zé­kok átira­tai, úgy akci­ó­ink a temp­lo­mi litur­gi­ák, rítu­sok, vagy hagyo­má­nyok, tör­té­ne­tek para­frá­zi­sa­i­ként értel­mez­he­tők: gyóntatás/gyónás, ige­hir­de­tés, egyéb temp­lo­mi szol­gá­la­tok, stb…
Koncepciónk fon­tos része­ként ápri­lis 23-ára egy egész estés technoparty‑t ter­ve­zünk, ami a zenén keresz­tü­li szel­le­mi tar­ta­lom meg­je­le­ní­té­sé­nek rítu­sa len­ne. Az esten elekt­ro­ni­kus zenei elő­adók live-act-jei han­goz­ná­nak el, ami­hez fény- és videó ins­tal­lá­ci­ók és egyéb per­for­mance-ok tár­sul­ná­nak.


››››››››››››››››››‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹


A The Corporation kuta­tá­si irá­nyát nem sok­kal a cso­por­tunk 2000 évi meg­ala­ku­lá­sát köve­tő­en külön­bö­ző szel­le­mi kér­dé­sek és hatá­sok, majd a tagok keresz­tény/keresz­tyén iden­ti­tá­sa kezd­te for­mál­ni. Ezt a kul­tu­rá­lis, val­lá­si örök­sé­get tekint­jük iga­zo­dá­si pont­nak saját alko­tó­mun­kánk­ban is, ami­hez bár egyénenként különző viszony fűz min­ket, és nem is kizá­ró­la­gos for­rá­sunk, még­is, közös mun­ká­ink során ez az atti­tűd fel­erő­söd­ve for­mál­ja közös nyel­vünk, ter­ve­ink irá­nyát.
.

Copyright © 2000–2015. All right! Reserved.

RSS Feed. A lap a the Corporation tulajdonában áll.